Szeretnénk kicsit írni róla, miért fontos a korai felismerés és fejlesztés.
A tanulási zavar napjainkban egyre több kisiskolást érint, magával vonva ezzel több oktatási, egészségügyi, népegészségügyi és társadalmi problémát. Hiszen a tanulási zavar a későbbiekben nem csak alacsonyabb iskolázottsághoz vezet – aminek a következményeit (nagyobb megbetegedés, korai halálozás) már számos kutatásból ismerjük –, hanem szociális és pszichoszociális zavarokhoz egyaránt, mint a bűnözés, alkoholizmus. Háttere még nem teljesen tisztázott. Több elmélet is létezik, de okai mindenképpen az agyi fejlődés zavarában keresendők.
A fő probléma, hogy a gyerekek iskola éretlenségét, tanulási zavarait túl későn veszik észre, vagy egy évvel az iskolakezdés előtt vagy csak az iskolában. Ráadásul a fejlesztések nem mindig megfelelőek, gyakran a mozgásos fejlesztés ki is marad, holott a problémák gyökere onnan származik.
A nemzetközi kutatásokat is figyelembe véve a tanulási zavarok (matematika, olvasás, írás, figyelmi problémák) korrelálnak (összefüggenek) a diákok motoros képességeivel és idegrendszeri érettségével, egyensúlyérzékelés, komplex mozgások, labdás feladatok és finommanipuláció területein. Több nemzetközi szakember is nagy jelentőséget tulajdonít a korai fejlesztésnek, mert már vannak öt éves kor előtt is a későbbi kognitív zavarokra utaló jelek.
A hazai gyakorlatban ez sajnos még nem elterjedt, az egészségügyi területen dolgozó szakemberek nem szembesülnek az oktatásügyi súlyos problémákkal, ezért nem is próbálják meg orvosolni a kisebb-nagyobb mozgásfejlődési zavarokat. A mozgásfejlődés megfelelő ellenőrzése, és a csecsemők szűrése, korai fejlesztés nyújtása, nem csak a sérült gyermekek számára, hanem a látszólag egészséges kisgyerekeknek is napjainkban már elengedhetetlen.
Számos külföldi példa igazolja, hogy a korai fejlesztő programokba befektetett pénz sokszorosa térül meg később az iskolás korban, illetve felnőtt korra. Amerikában a Head Start program keretein belül, ahol 4 évig végeztek iskola előkészítő foglalkozások hátrányos helyzetűek körében, felnőtt korra az iskolázottság sokkal magasabb lett, mint azok körében, akik nem kaptak fejlesztést. A bűnözés, tinédzserkori anyaság és a krónikus megbetegedések száma is jóval kevesebb lett a kontroll csoporthoz képest. Hosszú távú, gazdasági és társadalmilag is kimutatható hatékonyságról beszélünk.