Hogyan ismerhetem fel a figyelemzavart?

 
Gyakran esünk abba a hibába szülőként, hogy összehasonlítjuk gyermekünket a többiekével. Némi túlzással, de már biztosan hallottuk a következőket:
“Az enyém már űrhajókat rajzol 3 évesen!”
“Az enyém meg már biciklizik, de még járni se tud!”
vagy
“Az enyém már mondatokban beszél!”
sőt
“Az enyém már folyékonyan olvas óvodás korában!”.

Persze mindannyian tudjuk, hogy nincs két egyforma gyerek, de az egyre növekvő társadalmi elvárások minket is feszítenek, hogy a lehető legtöbbet kihozzunk a gyermekünkből.

Rögtön itt meg is említhetjük a fejlesztéseket, fejlesztő tornákat és mozgásterápiákat. Valóban van szükség rájuk? Minden gyereknek van valami baja? Ha a gyerek fejlesztésre jár, akkor beteg? A válasz egyszerű is meg nem is. Igen, szinte minden gyereknek szüksége lenne rá (vagy legalábbis azoknak, akik tv-t néznek és számítógépeznek). ÉS NEM, ATTÓL MÉG, MERT FEJLESZTÉSRE JÁR, NEM BETEG.

  

De nézzük azokat az egyszerű, otthon is felismerhető tüneteket, amik biztosan jelzik, hogy valami nincs rendben, és érdemes szakemberhez fordulnunk gyermekünkkel.

 

Hisztizik, de nem ám simán, hanem nagyon kitartóan, kezelhetetlenül. Óriási akaratereje van, néha úgy érezzük, hogy nálunk is kitartóbb. Dühkitörései vannak, indokolatlanul agresszív. Nincs veszélyérzete, bárhová és bármilyen magasra is felmegy, mi pedig rohanunk utána. A szülők idegei már felmondták a szolgálatot, és inkább engednek a gyereknek, csak legyen már végre nyugalom. Sajnos itt pedig elindul egy ördögi kör, amiből segítség nélkül nagyon nehéz kiszállni.

Folyamatosan mozgásban van, szinte csak akkor tud leülni, ha mi is mellette vagyunk. Állandóan azt kell lesnünk, mit csinál, nem esik-e le éppen valahonnan, vagy minek ment már megint neki.

Ha koncentrál valamire vagy játszik valamivel kidugja a nyelvét. Esetleg még folyik a nyála. Nagyon rosszul eszik, alig tudunk valamit beleerőltetni, nem rágja meg az ételt, válogatós, csak néhány ételféleséget hajlandó megenni.

Alvással problémái vannak, nehezen alszik el, délután nem is tud aludni egyáltalán, nagyon sokszor felébred éjszaka, zaklatott, felsír. Szobatisztaság nehezen alakul ki.

Nagyon visszahúzódó, nehezen barátkozik, saját korosztályával nem játszik. Tartózkodik az idegenek társaságában, nehezen nyit új emberek új dolgok felé. Bátortalan, félénk.

Hangos zajok zavarják, befogja a fülét, összerezzen esetleg fél, sír. Nem szereti, ha különböző, számára irritáló anyagok (homok, kosz) érnek a bőréhez, zavarja a címke a pólóban. Sokat betegeskedik.

  

Ha már kettő-három tünetre felismertünk, akkor érdemes tovább mennünk, szakemberhez fordulnunk. A figyelemzavar a kezdetekben esetleg még csak idegesítő lehet, a későbbiekben viszont már komoly problémákhoz vezet.

  

Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.